Ünnepel az ország, ünnepel a média.

via

Kapcsolódó bejegyzés:
A kínai külpolitika 60 éve
 

A Kínai Népköztársaság ma ünnepli kikiáltásának 60. évfordulóját. Már az előkészületekről számos beszámoló jelent meg, a parádékról és ünnepi megemlékezésekről pedig még több fog.

Mielőtt cinikus megjegyzéseket teszünk, érdemes megfontolni, hogy ha nem értjük meg a kínaiak gondolkodását (meglehet?), akkor nem fogunk tudni együttműködni velük.

Számtalan híradás látott napvilágot az elmúlt időszakban Iránnal kapcsolatban. Ezek többsége a helyzet bemutatásán kívűl ritkán tett kísérletet a háttér felvázolására. Természetesen össze lehetett csipegetni a fontosabb információkat, ritkán van idő több tucat cikk elolvasására.

Ha az eseményeket akartuk/akarjuk követni, akkér az Index percről-percre rovatát érdemes figyelni (link).

Arra a kérdésre, hogy mindez miért most történik kevesebb fogódzót találunk.

1948. augusztus 15-én kiáltották ki Koreai Köztársaságot, melynek elnöke Li Szin-Man lett. Tíz nappal később a szovjet területeken választásokat tartottak, majd szeptember 9-én Kim Ir Szen vezetésével kikiáltották a Koreai Népköztársaságot, decemberben az ENSZ Közgyűlése a Koreai Köztársaságot ismerte el "Koreaként". 1948 végére a szovjet csapatok többnyire kivonultak a KNDK területéről, az amerikai csapatok a következő év nyarára hagyták el a déli területeket. Ezután a feszültség tovább nőtt a két koreai állam között, a 38. szélességi fok körül állandósult a feszültség.

1950. június 25-én a koreai néphadsereg támadást indított a déli állam ellen és ezzel kezdetét vette a háború.

Az egyik kedvenc szemléltető ábrám a hidegháborúval kapcsolatban (várj egy kicsit, mozog!):

Három évvel később július 27-n kötöttek fegyverszüneti megállapodást, melynek értelmében a demarkációs vonaltól 2-2 km-es távolságban demilitarizált zónát (DMZ) hoztak létre (lásd: térkép).

A harcoló felek képviselőiből katonai fegyverszüneti bizottság létesült, valamint Csehszlovákia, Lengyelország, Svédország és Svájc képviselőiből semleges megfigyelő bizottságot állítottak fel a megállapodás ellenőrzésére.

Békekötésre a mai napig nem került sor.

Egy-egy távoli régió törénelmével, nemzetközi kapcsolataival foglalkozva gyakran alapvető dolgokról nem tudunk. A Távol-Kelet történelme esetében elolvassuk, megtanuljuk, mikor melyik ország foglalta el a szomszédját, ki kinek fizetett adót, de a kapcsolatok kulturális jellegéről fogalmunk sincs. Kína, Vietnám, Japán, Korea. Ugyan, mi közük van egymáshoz azon kívűl, hogy gyakran hadakoztak egymással és a mai napig bőven találunk tsiztázatlan sérelmeket minden oldalon?

Ezen országok nyelveinek ismerete teljesen új dimenzióval bővíti az országok közti kapcsolatok megértését. Az idegennyelvek tanulása során viszonylag korán megtanuljuk néhány ország nevét az adott nyelvenm nely országok köre fokozatosan bővül. A kínai nyelv esetében nálam az egyik első ország Vietnám volt: 越南 (yuè nán), melyben a 南 jelentése "dél". Peking: 北京，　Nanjing: 南京, Tokió:　东京, melyekben a 京 fővárost jelent, az előtagok pedig rendre: északi, déli, keleti.

A napokban bukkantam Osváth Gábor kiváló cikkére, melyben a fentebb nevezett országok elnevezéseivel kapcsolatban ír érdekes dolgokat. Ezek közül, most a Kínával és Japánnal kapcsolatosak közül idézek néhányat, kiegészítve saját tapasztalatokkal.

A TIME magazin videóriportja Berlinből [link], melyben bemutatnak egy szolgáltatást, amely egy GPS-szel felszerelt kézi "kütyü" (MauerGuide). A városban sétálva fotókkal, videókkal mutatja, milyen volt az adott helyszín a hidegháború alatt.

Kis fejlesztéssel szerintem bármilyen GPS-szel felszerelt okostelefonnal használható lenne a szolgáltatás, kár korlátozni egyetlen eszközre.

Elgondolkoztam, hogyan használnám Magyarországon. Talán az 1956-os eseményeket dolgoznám fel vele, illetve 1989-et is. A "már unalomig ismert" képeket, videókat feltölteném a szoftverbe és tessék barangolni Budapesten. Iskolai kirándulásnak is kiváló. Interaktív tanulás.

Videó a 20-as évek Kínájáról, azóta kicsit több magas épület van. Sajnos hang nélkül, de így is nagyon érdekes összehasonlítani a mai állapotokkal.

credit

"Words are important" says the NYT editorial reflecting on President Obama's speech. The world news are full with commentars, just google it if you haven't read enough.

Reading a longer text wordle.net always comes to my mind, because this service can help to highlight the main words and ideas of the text. So here is the 150 most frequent words of Obama's Cairo speech.

June 26, 1963
Rudolph Wilde Platz (near the Berlin Wall)

I am proud to come to this city as the guest of your distinguished Mayor, who has symbolised throughout the world the fighting spirit of West Berlin.

And I am proud to visit the Federal Republic with your distinguished chancellor who for so many years has committed Germany to democracy and freedom and progress, and to come here in the company of my fellow American, General Clay, who has been in this city during its great moments of crisis and will come again if ever needed.
Two thousand years ago the proudest boast was "civis Romanus sum". Today, in the world of freedom, the proudest boast is "Ich bin ein Berliner".

REMARKS BY THE PRESIDENT
ON A NEW BEGINNING

Cairo University
Cairo, Egypt

1:10 P.M. (Local)

Thank you very much.  Good afternoon.  I am honored to be in the timeless city of Cairo, and to be hosted by two remarkable institutions.  For over a thousand years, Al-Azhar has stood as a beacon of Islamic learning; and for over a century, Cairo University has been a source of Egypt's advancement.  And together, you represent the harmony between tradition and progress.  I'm grateful for your hospitality, and the hospitality of the people of Egypt.  And I'm also proud to carry with me the goodwill of the American people, and a greeting of peace from Muslim communities in my country:  Assalaamu alaykum. (Applause.)

Balassa Béla 1961-es művében az integrációk öt szintjét különbözteti meg:

1) Free trade area
2) Customs union
3) Common market
4) Economic union
5) Complete economic integration

In: Bela Balassa [1961]: The Theory of Economic Integration. Irwin, Homewood, Illinois. p2.

A kategóriákat Palánkai az alábbi módon fejti ki, és toldja meg a politikai unióval:

szabadkereskedelmi terület: Az övezeten belül a külkereskedelem a vámok és a kvóták leépítésével liberalizált, a kívűlállókkal szemben minden tagország külön nemzetei vámokat és kvótákat alkalmaz. A nemzeti vámkülünbségek kijátszásával szemben eredetigazolásokat követelnek. A termékek nemzeti származásáak igazolásához fontos a "helyi tartalom" (local content) meghatározása. (példa: EFTA)

vámunió: Az övezeten belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívúlállókkal szemben már közös külső vámokat és külkereskedelem-politikát (nem feltétlenül közös kvótákat) alkalmaznak. (példa: EK)

közös piac: A vámuniónál annyiban több, hogy az áruk és szolgáltatásook mozgásának szabaddá tételén túl az övezeten belül liberalizálják a termelési tényezők (tőke és munkaerő) áramlását is. (példa: EK)

egységes piac (single market): A teljes liberalizációt, a "belső piaci" viszonyokat képviseli, a vámokon és a mennyiségi korlátozásokon (vámunió) túl a "nem vámjellegű" korlátok teljes körű leépítése mellett. (példa: EK 1992-től)

gazdasági unió: A közös piacon túl már a gazdaságpolitikák "integrációját" is megvalósítják. A gazdasági uniónak fonto seleme az egyetlen valuta (single currency) bevezetése, amivel monetárius unióra egészül ki.

politikai unió: A hatalom és a törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre. Feltételezi a "szupranacionális hatóság" felállítását és működését, amikor a nemzeti államokkal szemben már kötelező érvényű döntések hozhatók.

In: Palánkai Tibor [2001]: Az európai integráció gazdaságtana. Aula, Budapest. p20-21.

Megjelent az OECD 8. éves összefoglalója Afrika gazdasági helyzetéről. A fő megállapítása, hogy a gazdasági válság nyomán a 2005-ös, 2006-os szintre visszaeső (~40 százalékos áresés) nyersanyagárak rendkívűl rosszul érintik a főleg ezen cikkek exportálására alapozó országokat. A mezőgazdasági termékek importjára szoruló országokat ezzel szemben a magas élelmiszerárak érintik kedvezőtlenül. A jelentés 2009-ben és 2010-ben is gazdasági növekedéssel számol, ugyanakkor csak fel lesz a korábban előrjelezettnek (2009: 2,5 %, 2010: 4,5 %). Optimizmusra (?) adhat okot, hogy az afrikai államok kondíciókkal néznek szembe a válsággal, mint azt teték volna tíz évvel ezelőtt. Megfelelő gazdaságpolitikával a visszaeső külföldi beruházások, és az élelmiszerárakra is jelentős nyomást gyakorló infláció negatív hatásai csökkenthetők.

Az 1994-ben bekövetkezett hatalomváltással Dél-Afrika ismét bekapcsolódott az afrikai és a nemzetközi vérkeringésbe, fokozatosan helyreállította nemzetközi kapcsolatait. 1994 után sokan lehetséges afrikai hegemónként tekintettek Dél-Afrikára, de ez részben belső, de inkább külső okokból (Afrika asszimetrikus gazdasági kapcsolatai a többi földrésszel) nem következett be. (lásd: Búr Gábor [2005]: Dél-Afrika - mentőöv Afrikának? In: Kül-Világ, II. évfolyam 2005/1.)

Várható volt, hogy az új pretoriai vezetés rendezi kapcsolatait Kínával.

Január másodikán hangzott el az alábbi riport egy orosz tv-ben.

Feltehetőleg csak szarkasztikus humorról van szó, de a ruszofóbok sztereotípiák egész tárházát találják vélelmeik alátámasztására.

"Ukrajna csatlakozik a NATO-hoz? Semmi baj, ne legyünk idegesek. Csak elzárjuk a gázt!" Ugyanakkor a vicces szövegírók Európát sem kímélik, és a kontinens nyugati államainak is hasonló bánásmódot javasolnak.

Nem őszinte a mosolyom...

"A modern nemzetközi politikai gazdaságtan központi kategóriája az ún. strukturális hatalom, amelynek négy összetevője van: biztonsági, termelési, pénzügyi és tudásbeli hatalom. Annál nagyobb nemzetközi befolyással rendelkezik egy ország, egy régió vagy egy vállalat, minél szabadabban dönthet a termelés tárgyáról, annak eszköz-, munka-, tőke- és technológiai igényéről, s e döntést biztonságának mindennemű veszélyeztetése nélkül hozhatja meg."

In: Lőrincné Istvánffy Hajna [2004]: Nemzetközi pénzügyek. Aula Kiadó, Budapest. p20.

A jokohamai asztalitenisz világbajnokágon ismét kínaiak szerezték meg az összes aranyérmet. Az előző (páros években) rendezett csapat világbajnokságokon szintén minden aranyat a kínai csapatok nyertek. Férfiaknál utoljára 1997-ben, a nőknél 1993-ban volt utoljára nem kínai világbajnok.A kínai dominancia különösen szembeötlő, ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy az idei vb-n a megszerezhető 20 medálból 17-et kínaiak nyertek. (A kínaiak vezető szerepéhez a magyarok asztalitenisz eredményei hasonlíthatóak az 1920-as években.)

A kínaiak asztaliteniszhez való viszonyát elemzi Stephen Wong, és arról ír, hogy néhány éve még ujjongás kísérte volna ezt az eredményt. Jelenleg azonban nem ez a helyzet. A kínai dominanciát már a kínaiak is unják. Ez az ő sportjuk, de ebben már elértek mindent. Egyre kevesebb nézőt vonzanak a közvetítétések, ez a nézőszám még abszolút értelemben magas (a nagy népesség miatt), de ha arányaiban vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt pár évben ötödére esett vissza a nézettsége.

Az 1959-es első világbajnoki aranyérem megszerzése után az asztalitenisz kiemelt szerepet kapott a kínai nemzettudat építésben, a 70-es években még a világpolitikára is hatással volt. (lásd: ping-pong diplomácia). Napjainkban továbbra is 300 millióan (a teljes lakosság egynegyede) játszák. A városokban található számtalan asztaliteniszező helyek olyan természetesen telnek meg emberekkel, mint a budapesti frissen festett aluljárók grafitikkel.

A kosárlabda és a baseball sokkal népszerűbbek, mint az asztalitenisz. Az ország miniszterelnökének Facebook profiljában (pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egyáltalán ilyen létezik) Web Jiabao is a baseballt említi (a kínai irodalommal együtt), mint érdeklődési területet. Az olimpia kapcsán tetőfokára hágott az őrület Yao Ming, az NBA legismertebb kínai játékosa körül, aki népszerűsége miatt a zászlóvivője volt a kínai olimpiai csapatnak.

Wong cikkének végkicsengése szerint a kínaiak arany-medál iránti lelkesedése csökkenőben van, egyre inkább a sport érdekli őket, mint az első helyek megszerzése. A 2012-es londoni olimpián nehéz lesz megismételni az 51 első helyet. Ennek ellenére szerintem a sport továbbra is Kína "békés felemelkédésnek" egyik fontos eleme marad a "soft power" elemek között.

There are at least two broad and competing explanations of the origins of this crisis. The first is that the "easy money" policies of the Federal Reserve produced the U.S. housing bubble that is at the core of today's financial mess.

The second, and far more credible, explanation agrees that it was indeed lower interest rates that spawned the speculative euphoria.

The Fed Didn't Cause the Housing Bubble

That collapse was set in motion years ago, when the U.S. was keeping interest rates low and credit abundant for consumers and home buyers. A reason: authorities were working double-time to bolster demand to offset how weak it was elsewhere in the world.

Ahead of the Class: Stiglitz on China’s Savings Hoard [Wall Street Journal, 16 March 2009]

és tömören, amiről beszélnek:

forrás, via flowingdata.com

Folyamatosan jönnek az adatok a kínai gazdaság lassulásáról (is).

Last year's fourth-quarter growth slumped to 6.8 percent, triggering widespread concern that the country's growth could dip to as low as 6 percent this year, as some overseas investment banks have forecast.

China Daily 2009/02/24

A kínai hatóságok pedig igyekszenek mindent megtenni, hogy felkészüljenek a várható problémákra, kezdve a gazdasági mentőcsomagoktól egészen a várhatóan fellépő társadalmi feszültségek kezeléséig.

Ennek megfelelően több, mint 3000 megyei közbiztonsági vezetőt rendelnek Pekingbe továbbképzés céljából idén júniusig.

More than 20 million migrant workers have lost their jobs in recent months, and thousands of recently unemployed have protested factory shutdowns and demanded back pay in several Chinese cities.

More than 3,000 county-level public security directors from across the nation will be trained in Beijing by mid-June to improve the response to threats to public security in the provinces, a statement on the Ministry of Public Security's Web site said.

AP 2009/02/23

Az alábbi képen az olimpiára készülő biztonsági egységek egy része látható. Most a megyei szintű egységek is belekóstolhatnak a "jóba", a vezetőik mindenképp. Elvégre milyen falsul venné ki magát, ha csak úgy random tennének rendet a végeken. A tömegoszlatásnak rendfenntartásnak pontos szabályok szerint kell zajlania!

A kínai haditengerészetről szóló poszt kapcsán akadtam egy térképre, amely a Hormuzi-szoros jelentőségét vizsgálja.

2008 első felében a világ napi olajkereskedelmének 20 százaléka, a tengeren szállított mennyiség 40 százaléka haladt keresztül a Hormuzi-szoroson.

A térkép másik érdekessége, hogy könnyen áttekinthetővé teszi az Arab-félsziget kőolajvezeték-hálózatát.

Forrás.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa december 26-án egyhangú határozatot fogadott el, amelyben egy évre engedélyezte a kalózok elleni nemzetközi műveleteket Szomália területén. Ennek kapcsán az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és India után Kína is hadihajók küldéséről döntött. A kínai hajók december 22-én futottak ki a Hainan szigetén találhat katonai támaszpontról, célpontjuk az Ádeni-öböl volt.

Hugo Restall, a Far Eastern Economic Review főszerkesztője arról ír a Wall Street Journalban, hogy Kína bejelentkezett a repülőgép-hordozóval rendelkezni kívánó országok listájára, és várhatóan (!) tíz éven belül hadrendbe is állít majd egyet(!). Azt még Restall is elismeri, hogy ez várhatóan nem lesz egy fáklyás menet, lévén 1998 óta, amikor három leselejtezett orosz hordozótt vettek a kínaiak, nem történt érdemi bejelentés, pedig azzal nem szoktak fukarkodni Pekingben. Egy hordozó kifejlesztése rendkívűl komplex feladat, mert nem csak a hajót, hanem a védelmi és kommunikációs rendszerét, a kíséretet és ellátást biztosító hajókat, tengeralattjárókat is ki kell fejleszteni, le kell gyártani, másrészt repülők is kellenek azokra a hajókra, amelyek kifejlesztése sem egyszerű. (A New York Times cikke a bejelentésről.)

Egy(-két) ilyen hordozó - amely feltehetőelg egy generációval le lesz maradva az éppen aktuális amerikai verzióktól - nem veszélyezteti majd az Egyesült Államok tengeri hegemóniáját. Regionális szempontból lehet indokolni, ha mégis ezek beszerzése mellett döntenek, a Kína közeli tengereken megboríthatná az erőegyensúlyt.

Ha elfogadjuk azt a premisszát, hogy Kína egyik legfontosabb célja Tajvan visszaszerzése (akár katonai úton), akkor egy repülőgép-hordozó igen felesleges beruházás, ugyanis rakétákkal, repülőkkel könnyen támadhatóak a tajvani célpontok, egy esetleges konfliktusban inkább tengeralattjárókra lenne szükség, a feltehetően érkező amerikai flotta távoltartásásra. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen repülőgép-hordozó egyik elsőszámú célpontja lenne, minden Kína elleni támadásnak.

 Egy másik cikkben Ausztrália lehetséges lépéseiről olvashatunk egy aktívabb kínai haditengerészeti esetében. A szerző szerint Ausztráliának támogatólag kell fellépnie, és Kínával együttműködni, valamint a partnerországokat (Japán, India) is erre kell rávenni, mert egy kooperatív Kína sokkal hasznosabb Ausztrália számára (a.k.a. bizalomépítés). A cikk végén pedig egy szép történelmi párhuzam: az USA 1800-as évekbeli kalózok elleni fellépése egybeesett (tengeri) nagyhatalommá válásának kezdetével, mi lesz a helyzet Kínával? (Ugyanez japán szempontból.)

String of Pearls

A kalózok elleni küzdelem jó alkalom arra, hogy az egyes országok fejlesszék megfigyelési hálózatukat. A Távol-Kelet felé, illetve onnan jövő kereskedelemet több helyen is nagyon hatékonyan lehet zavarni, akadályozni. Mindez természetesen  nem csak a békés célú hajózásra érvényes. Képzeljük el, hogy egy hipotetikus kelet-ázsiai nagyhatalom felé tartó olajtankereket egy hipotetikus nyugati nagyhatalom hajói tartóztatják fel. (a.k.a. blokád).

Kínának (is) elemi érdeke, hogy fejlessze fő hajózási útvonalak mentén található "állomásait". (Ugyanígy aktívak pl. az orszok és az indiaiak is a térségben.)

Egy 2004-es amerikai tanulmány amerikai szemszögből nevezi a kínai gyöngyök megjelenését stratégiának, azonban felhívja a figyelmet, hogy ez a stratégiai szemlélet néhány évvel ezelőtt még nem feltétlenül volt igaz kínai részről is. A tudatosság kérdésében azonba ne feledjük Deng Xiaoping-et:

Observe calmly; secure our position; cope with affairs calmly; hide our capacities and bide our time; be good at maintaining a low profile; never claim leadership; make some contributions.

A gyöngysor egyik legértékesebb szeme a pakisztáni Gwadarban található, amely mind Kínának, mind Pakisztánnak előnyös. Gwadar több száz kilométerre található Pakisztán fő kikötőjétől, Karachitól, melyet egy esetleges konfliktusban India könnyen tud blokkolni. Ugyanakkor nyílt "fenygetés" lehet más hatalmaknak (USA, India), mert a Hormuzi-szoroshoz közel egy új tényező jelenik meg.

A kínaiak általában nem saját kikötőt, állomást építenek, hanem társulnak egy-egy ország meglévő létesítményeinek felújításában, kialakításában, és ezen igyekezetükben, segítenek fejleszteni az adott létesítmény "kommunikációs képességeit" (lásd Coco Island, Myanmar).

Kína motivációinak komolyságának tekintetében érdemes elgondolkodni azon a tényen is, hogy 2030-ra Kína kétszer akkor mennyiségű olajat fog a Golf-öböl téréségéből szállítani, mint az Egyesült Államok.

Ajánlott olvasvány:

A KatPol blog bejegyzése a kínai haditengerszet jelenéről és közeljövőjéről.

Tegnap óta ízlelgetem a megújult ForeignPolicy.com-ot. Tetszik!

Olvasmányosabb, magazinosabb formát ígérnek. A címlap egy kicsit zsúfolt, de ez kevésbé érint, RSS-ben olvasom a cikkeket.

A megújult külső mellé a teljes (!) januári-februári számot, azaz az összes cikket ingyen (!) elovashatjuk. (Ajánlott cikkek:
- The Worst Is Yet To Come, öt közgazdász cikke az új pénzügyi rendszerről;
- néhány alapvető adat a nukleáris erőművek reneszánszáról;
- Condoleezza Rice korábbi szöveg írója az eddigi amerikai külpolitika várható nem változásáról, azaz George W. Obama-ról.)

Számos új blog, aloldal, rovat, "nevezd aminek akarod" is indult. Csokorba szedve:

Passport: a magazin szerkesztőinek blogja

http://blog.foreignpolicy.com/node/feed

Daniel W. Drezner: globális trendek, gazdaság, zene (pop culture)

http://drezner.foreignpolicy.com/node/feed

Marc Lynch: Abu Aardvark blogja a Közel-Keletről

http://lynch.foreignpolicy.com/node/feed

The Best Defense: Tom Ricks blogja a nemzetbiztonságról

http://ricks.foreignpolicy.com/node/feed

David J. Rothkopf: "How the world is really run"

http://rothkopf.foreignpolicy.com/node/feed

Stephen M. Walt realista blogja

http://walt.foreignpolicy.com/node/feed

The Cable: az amerikai "külpoltika-csinálásról"

http://thecable.foreignpolicy.com/node/feed

Madam Secretary: egy blog Hillary Clintonról

http://hillary.foreignpolicy.com/node/feed

Shadow Government: az Obama adminsiztráció "hivatalos kritikája"

http://shadow.foreignpolicy.com/node/feed

The Argument: vitarovat

http://experts.foreignpolicy.com/node/feed

The Call: Eurázsiáról. (Az Eurasia Group-pal együttműködésben)

http://eurasia.foreignpolicy.com/node/feed

Mindenevőknek pedig itt a kombinált csatorna:

http://www.foreignpolicy.com/issue/foreignpolicy.php

Röviden: sokkal több tartalom, sokkal használhatóbb formában.

A kommunikáció a külpolitikában is nagyon fontos. A hagyományos médiaszereplések (interjú tévében, újságban, sajtótájékoztatók) (általában) nem emelkednek ki a médiazajból. A Downing Street-en ezt felismerve indítottak saját Youtube csatornát exkluzív tartalommal. Tony Blair itt köszöntötte angolul és franciául a frissen megválasztott Nicolas Sarkozy-t, Gordon Brown szintén ezen a csatornán köszöntötte Kínát a Hold-újév alkalmából 2008-ban.

Magyar viszonylatból továbbra is csak Simonyi András volt amerikai nagykövet szereplései jelentenek üdítő kivételt.

"A diplomácia hagyományos eszközei természetesen továbbélnek de tudomásul kell venni, hogy az internet egésze, a Youtube, a Google és más egyre szaporodó "eszközök" hasznosítása eszköztárunkban elmaradhatatlan"

idézet Simonyi András a waijao.blog-nak adott válaszából

 

Az újabb izraeli-palesztin konfliktus kapcsán az izraeli Védelmi Minisztérium is saját Youtube csatornát indított (elsősorban légifelvételekkel), valamint saját videóblogot is működtetnek, ahol a Minisztérium szóvivőjének nyilatkozatai láthatóak.

A csatornát december 29-én hozták létre, azóta majdnem egy millióan  nézték meg, több, mint tízezren iratkoztak fel rá, az indulást követő héten a legtöbb új feliratkozóval rendelkező csatorna lett a Youtube-on.. Saját véleményük kifejezésére egyedi csatornát felületet választottak, ahol olyan tartalomfogyasztókat (=olvasókat) és olyan formában érhetnek el amire a hagyományos médián keresztül nem feltétlenül van esélyük.

Érdemes elgondolkodni például a magyar-szlovák kapcsolatok tekintetében milyen módszerrel lehetne próbálkozni.A Facebook Hungarians and Slovaks csoportjának népszerűsége (8000 tag, szlovákok és magyarok vegyesen) jelzi, hogy a közösségi média felhasználóit érdekli a külpolitika, most már csak tartalmat kellene eljuttatni hozzájuk.

A  Youtube csatornára Trau hívta fel a figyelmem.

A China Daily 2008-as főbb eseményeit összefoglaló képriportban érdekes jelenetre bukkantam.

A US Navy fotója szomáliai (?) kalózokról, amint 2008 szeptember 25-én megtámadják a belízi zászló alatt (ukrán tulajdonban lévő) MV Favina-t.

Valóban ezek a kalózok tartják rettegésben a fél világ kereskedelmi hajóit?

A FP Passport érdekes dologra hívja fel a figyelmünket Israel is all tactics and no strategy [2009. 01. 03.] cikkében.

Először arról ír, hogy mennyire nem érdekli az egész palesztin-izraeli konfliktus, ugyanaz a huzavona évek óta. blabla

A nagy érdektelenségben azért érdemi meglátás is születik, nevezetesen, hogy Izraelnek tulajdonképpen nicns exit stratégiája a kialakult helyzetre, mert konkrét elérendő céljaik sincsnek.

Idézet a Czipre Livni külügyniniszterrel való interjúból::

MR. GREGORY: What is Israel's goal right now? Is it to re-establish the cease-fire, or is it to invade Gaza and remove Hamas from power?

MS. LIVNI: Our goal is not to reoccupy Gaza Strip...

MR. GREGORY: Foreign Minister, aren't you making the case for pushing Hamas from power? ...

MS. LIVNI: The goal is to give an answer to our citizens, to give them the possibility to live in peace like any other citizen in the world, and Hamas needs to understand it.

Mindez kevésbé plasztikusan megfogalmazva: "Do not fuck with the Jews".

Igen, innen nehéz lesz továbblépni.

Az alábbi írások a Radio Free Asia adásában hangzottak el kínaiul, több részletben, a szerzőjük Bao Tong.

Bao az események egyik közvetlen szemtanuja volt, a szereplőket, motivációjukat személyesen ismerte.  Az olvasáskor érdemes figyelmmel lenni arra , hogy nem tudjuk, Bao milyen szerepet játszott 1978 előtt, illetve, hogy véleménye megfogalamzásakor biztosan szerept játszott, hogy félreállították és bebörtönézték.

Érdekes képet fest az 1978-as Reform és Nyitás politikájának elfogadásáról, kicsit más megvilágításba helyezi a reformokat, és a jövőt illetően számos kérdést vet fel.
 

Why China Had to Reform [2008. 12. 27.]

Miért a reform volt az egyetlen lehetséges megoldás 1978-ban? - teszi fel a kérdést Bao.

Mao szerint a szocializmus három pilléren alapszik: kollektivizmus, tervezés, gyorsított fejlődés. A kollektivizmus azt jelentette, hogy mindent (!) az állam kezébe összpontosítottak, melyet a hivatalnokok osztottak szét. A hétköznapi embereknek csak a "láncok maradtak".

A Nagy ugrás (1959-61) célja a Szovjetunió túlszárnyalása, a felzárkózás az Egyesült Államokhoz volt, melynek során 40 millió ember halt éhen Kínában 1959 és 1961 között, a Kulturális Forradalom (1966-1976) alatt 100 millió (!!!) ember halt meg.

A Kulturálsi Forradalom végére Kína lakossága teljesen kimerült. A kérdés úgy merült fel, hogy reform, vagy a totális pusztulás. Három dolgot kellett egyszerre megreformálni: Maó-stílusú szocializmus, a maoista proletár diktatúrát, és a maói tanokat. Ezeket pedig egyszerre kellet megreformálni. Ezek voltak az 1978-as reform igazi okai.

Amikor Deng Xiaoping szabadon beszélt, akkor nem fogalmazott meg hosszútávű célokat, rövid és világos pontokban gondolkodott. "Ha nem hajtunk végre reformokat, akkor zsákutcába jutunk.", hangzott a hivatalos szöveg, míg Deng szavaival, "Azért kell reformálnunk, mert reformok nélkül nem maradunk hatalmon"

A reform egyetlen keresztülvivője a Kommunista Párt lehetett (70 millió tag). Ha a Párt túl tud lépni azon a maói gondolaton, hogy a Párt felelős mindenért, akkor annak a Pártnak van esélye a jövőben, hogy továbbra is szerepet játszon Kína életében.

A Pivotal Moment For China [2008. 12. 29.]

Az 1978-as harmadik plénum (XI. kongresszus) előkészítése során nem volt szó reformról.
Helyi szinten voltak próbálkozások, Wan Li Anhui-ban "household responsibility" programja, míg Zhao Ziyang Sichuan-ban "Reforms to expand the self-determination of farmers and enterprises", de országosan szinten a reform fogalom nem szerepelt a pártvezetők szótárában.

1969-ben a IX. kongresszus előtt Lin Biao utalást tett arra, hogy a permanens forradalomnak át kellene adnia a helyét a termelékenység fokozásának, melyet Maó nem fogadott kitörő örömmel. Deng hasonló gondolatokat forgatott a felyében, de előre nem mondta ki, és Hua Kuofeng (a KKP és Kína akkor i elnöke) nem  volt Mao. Hua és Deng egyetértett abban, hogy jobb a múltat (~140 millió ember halála) nem bolygatni, és a jövőre koncentrálni.

A Központi Bizottság ülése azonban személyeskedésbe csapott át, élénk vita alakult ki a múltról. Hua és Deng kezéből kezdett kicsúszni az irányítás. A Bizottság tagjainak szempontjából ez volt az első lehetőség, hogy véleményüket "szabadon" kifejtsék, elmondhassák, hogy Mao politikájában mi volt a rossz és a jó. Ez pedig lényeges különbség volt az előző időszakkal szemben.

Ez volt az a pont, ahol Deng eldobta a saját forgatókönyvét ("Turning our attention to the work of modernization") és felkérte Hu Yaobang-ot (a KKP későbbi (1980-1987) főtitkárát) és Yu Gungyuan-t, hogy készítsenek új terveket "The Liberation of Our Thought" és Making Full Use of Democracy" címekkel. A plénumbeli vita nélkül nem került volna sor a maói tévedések megfogalmazására, mint ahogy azt Hua és Deng tervezték. A plénumbeli vitát alsóbb szinteken számos hasonló követte.

A Harmadik Plénum igazi  jelentősége, hogy engdte, hogy az emberek kibeszéljék korábbi sérelmeiket, és ezzel már hozzájárult, hogy  kialakuljon egy új produktivitás. A Harmadik Plénum pedig nem jöhetett volna létre a Négyek Bandájának letartóztatása nélkül. A négyek eltávolításához, (1976. október 21.) és a reformokhoz az utat az 1976-os Április 5. Mozgalom adta meg a kezdő lépést, melyben az emberek kifejezték ellenérzésüket a hatalommal (=Mao) szemben.

'Two Faces' of Deng Xiaoping [2008. 12. 29.]

1989-ben a kínai egyetmisták úgy fejezték ki nemtetszésüket a rendszerrel szemben, hogy kicsi üvegeket, xiao ping-eket (ami kiejtve ügy hangzik, mint Deng Xiaoping neve) törtek össze Ez, és ehhez hasonló akciók vezettek a Tiananmen téri tüntetéekhez.

Deng kezdeti támogatása után Hua Kuofeng ellen fordult, bírálva, mert túl nagy hatalmat öszpontosított, hamaorsan ő maga mutatkozott ebben a szerepben. Egyrészt a történelemben példa nélküli katasztrófának nevezte a Kulturális Forradalmat, másrészt elismerte a maói tanok szerepét a jelent és jövőt illetően. Ezekben a példákban nagyon világosan látszik Deng kettős gondolkodása.

Amikor Deng megtette kijelentését a reform szükségességéről, akkor nem a tömegeket akarta meggyőzni, hanem azokat a pártvezetőket, akik ellenezték a reformot. Deng elsősorban a Pártot akarta megmenteni. Ha megértjük a Párt megmentésének  szükségességét, illetve ennek a logikáját, akkor eljuthatunk Deng logikájának alapjához. A Párt megmentéséhez növelni kellet a produktivitást, azaz a Párt megmentéséhez szükséges volt a piacgazdaság (=gazdasági reform). Deng maga nem rajongott a piacgazdaságért, nem azért támogatta, mert az később politikai reformokhoz vezethet.

A Párt helyzetének stabilizálása volt mindig is a célja, melyet jól bizonyít, hogy 18 hóappal a reformok elfogadása után  kiadta a parancsot a Tiananmen téri tüntetések leverésére.

Deng két igazi alapelve:
1. a gazdasági reformok teljes végrehajtása,
2. politikai reformok megakadályozása,
összefoglalva: fenntartani a Párt uralmát.

Számos elemző bízik abban, hogy a gazdasági reformok szükségszerűen politikai reformokhoz vezetnek. Deng teljesen máshogy gondolkodott, az ő elkpézelése szerint a gazdasági reformok a Párt további erősödéséhez vezetnek. A gazdsági reformok ára az volt, hogy lemondtak a jövőbeni politikai reformokról.