waijiao

A jokohamai asztalitenisz világbajnokágon ismét kínaiak szerezték meg az összes aranyérmet. Az előző (páros években) rendezett csapat világbajnokságokon szintén minden aranyat a kínai csapatok nyertek. Férfiaknál utoljára 1997-ben, a nőknél 1993-ban volt utoljára nem kínai világbajnok.A kínai dominancia különösen szembeötlő, ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy az idei vb-n a megszerezhető 20 medálból 17-et kínaiak nyertek. (A kínaiak vezető szerepéhez a magyarok asztalitenisz eredményei hasonlíthatóak az 1920-as években.)

A kínaiak asztaliteniszhez való viszonyát elemzi Stephen Wong, és arról ír, hogy néhány éve még ujjongás kísérte volna ezt az eredményt. Jelenleg azonban nem ez a helyzet. A kínai dominanciát már a kínaiak is unják. Ez az ő sportjuk, de ebben már elértek mindent. Egyre kevesebb nézőt vonzanak a közvetítétések, ez a nézőszám még abszolút értelemben magas (a nagy népesség miatt), de ha arányaiban vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt pár évben ötödére esett vissza a nézettsége.

Az 1959-es első világbajnoki aranyérem megszerzése után az asztalitenisz kiemelt szerepet kapott a kínai nemzettudat építésben, a 70-es években még a világpolitikára is hatással volt. (lásd: ping-pong diplomácia). Napjainkban továbbra is 300 millióan (a teljes lakosság egynegyede) játszák. A városokban található számtalan asztaliteniszező helyek olyan természetesen telnek meg emberekkel, mint a budapesti frissen festett aluljárók grafitikkel.

A kosárlabda és a baseball sokkal népszerűbbek, mint az asztalitenisz. Az ország miniszterelnökének Facebook profiljában (pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egyáltalán ilyen létezik) Web Jiabao is a baseballt említi (a kínai irodalommal együtt), mint érdeklődési területet. Az olimpia kapcsán tetőfokára hágott az őrület Yao Ming, az NBA legismertebb kínai játékosa körül, aki népszerűsége miatt a zászlóvivője volt a kínai olimpiai csapatnak.

Wong cikkének végkicsengése szerint a kínaiak arany-medál iránti lelkesedése csökkenőben van, egyre inkább a sport érdekli őket, mint az első helyek megszerzése. A 2012-es londoni olimpián nehéz lesz megismételni az 51 első helyet. Ennek ellenére szerintem a sport továbbra is Kína "békés felemelkédésnek" egyik fontos eleme marad a "soft power" elemek között.