waijiao

Angola 2,2-es mutatójával 142. a 164-ből a Transparency International 2006-os listáján, melyen a korrupciómentességet mérik. (A lista 1-10-ig terjed, a legjobb érték a 10.)

A Foreign Policy in Focus egy márciusi publikációja szerint Angola az elmúlt 5 évben közel 4 milliárd dollárnyi veszteséget szenvedett el – ez nagyjából a GDP tíz százalékának felel meg – az olajbevételei terén a korrupciónak köszönhetően.

Az IMF Angolával folytatott tárgyalásai során próbált korrupcióellenes lépéseket kieszközölni az angolai kormánytól mire azok visszaléptek a megállapodástól, majd hamaorsan bejelentették, hogy Kínától két milliárd dolláros költsönt kaptak 17 éves lejáratra, 1,5 százalékos kamatra. Cserébe Angola napi 10000 hordó nyersolajat ígér Kínának, mely mutató 40000 hordóra fog emelkedni. Bár a kínai félt arra kötelezi a szerződés, hogy az összeg 30 százalékát vissza kell forgatni angolai befektetésekbe, a fennmaradó 70 százalék elég sokakat aggaszt.

Kína ehhez hasonló módszerekkel tartja életben számos afrikai ország regnáló elitjét. Mindez így hangzik az FPIF megfogalmazásában:

„National development and a broad-based productive economy are far less a concern to elites within most African political systems than the continuation of the gainful utilization of resources for the individual advantage of the ruler and his clientele networks.”

Ez a gyakorlat számos nyugati államtól, elsősorban az Egyesült Államoktól elgé sok bírálatot kap. Kína a belpolitikába való be nem avatkozásra hivatkozik. (Ez az elem igencsak fontos a kínai külpolban. Ennek alapján nem fogadnak el beleszólsát mind a Tibet- mind a Tajvan-kérdésbe.) Mindezért a hozzáállásért az afrikai diktátorok vezetők, igencsak hálásak, hiszen úgy fejleszthetik gazdasági kapcsolataikat, hogy nem kell tőródniük az emberi jogokkal.

Mielőtt Kínát élesen elítélnék, érdemes belegondolni az emberi jogok kínai értelmezésébe. E szerint az embereknek joguk van élelemhez, ruhához és gazdasági fejlődéshez. Mindezen jogok pedig elsőbséget élveznek a nyugati, liberális politikai értékekkel. Ezen logika alapján a fejlődés sokkal fontosabb a politikai jogoknál.

Azonban ez, és a be nem avatkozás politikája oda vezet, hogy Kína olyan elitekkel üzletel, akik nem az országuk, hanem saját vagyonuk gyarapodásában érekeltek. Mindez pedig egy szintre emeli a kínaik felelősségét az egykori gyarmattartó államokéval. – zárul az FPIF elemzés.

Az őjfajta/újabb kolonizáció veszélyeire hívta fel a figyelmet Karin Kortmann, a német fejlesztési minisztérium államtitkára (development ministry parliamentary secretary).

"our African partners really have to watch out that they will not be facing a new process of colonisation"

Számok

Kína jelenleg olajimportjának 30 százalékát szerzi be afrikai államoktól, és 27 főbb olaj- és gázipari projectben vesz részt a kontinensen, főleg Nigériában, Szudánban, Angolában és Kongóban, valamint növekednek a kínai befektetések Egyenlítői-Guineában, Gabonban, Zambiában, Algériában, Dél-Afrikában és Csádban. Szudán kőolajexportjának kétharmada (!) százaléka Kínába irányul, ráadásul az állami tulajdonú China National Petroleum Corporation tulajdonában van a 40 százaléka a Greater Nile Petroleum Operating Corporation-nek, mely a szudáni olajmezőket felügyeli.

A kétoldalú kereskedelem értéke tavaly elérte az 55 milliárd dollárt, amely érték közel negyvenszeres emelkedésaz előző évihez képest. A kínai közvetlen tőkebefektetések értéke pedig elérte a 6,6 milliárd dollárt.

folyt.köv.