waijiao

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa december 26-án egyhangú határozatot fogadott el, amelyben egy évre engedélyezte a kalózok elleni nemzetközi műveleteket Szomália területén. Ennek kapcsán az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és India után Kína is hadihajók küldéséről döntött. A kínai hajók december 22-én futottak ki a Hainan szigetén találhat katonai támaszpontról, célpontjuk az Ádeni-öböl volt.

Hugo Restall, a Far Eastern Economic Review főszerkesztője arról ír a Wall Street Journalban, hogy Kína bejelentkezett a repülőgép-hordozóval rendelkezni kívánó országok listájára, és várhatóan (!) tíz éven belül hadrendbe is állít majd egyet(!). Azt még Restall is elismeri, hogy ez várhatóan nem lesz egy fáklyás menet, lévén 1998 óta, amikor három leselejtezett orosz hordozótt vettek a kínaiak, nem történt érdemi bejelentés, pedig azzal nem szoktak fukarkodni Pekingben. Egy hordozó kifejlesztése rendkívűl komplex feladat, mert nem csak a hajót, hanem a védelmi és kommunikációs rendszerét, a kíséretet és ellátást biztosító hajókat, tengeralattjárókat is ki kell fejleszteni, le kell gyártani, másrészt repülők is kellenek azokra a hajókra, amelyek kifejlesztése sem egyszerű. (A New York Times cikke a bejelentésről.)

Egy(-két) ilyen hordozó - amely feltehetőelg egy generációval le lesz maradva az éppen aktuális amerikai verzióktól - nem veszélyezteti majd az Egyesült Államok tengeri hegemóniáját. Regionális szempontból lehet indokolni, ha mégis ezek beszerzése mellett döntenek, a Kína közeli tengereken megboríthatná az erőegyensúlyt.

Ha elfogadjuk azt a premisszát, hogy Kína egyik legfontosabb célja Tajvan visszaszerzése (akár katonai úton), akkor egy repülőgép-hordozó igen felesleges beruházás, ugyanis rakétákkal, repülőkkel könnyen támadhatóak a tajvani célpontok, egy esetleges konfliktusban inkább tengeralattjárókra lenne szükség, a feltehetően érkező amerikai flotta távoltartásásra. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen repülőgép-hordozó egyik elsőszámú célpontja lenne, minden Kína elleni támadásnak.

 Egy másik cikkben Ausztrália lehetséges lépéseiről olvashatunk egy aktívabb kínai haditengerészeti esetében. A szerző szerint Ausztráliának támogatólag kell fellépnie, és Kínával együttműködni, valamint a partnerországokat (Japán, India) is erre kell rávenni, mert egy kooperatív Kína sokkal hasznosabb Ausztrália számára (a.k.a. bizalomépítés). A cikk végén pedig egy szép történelmi párhuzam: az USA 1800-as évekbeli kalózok elleni fellépése egybeesett (tengeri) nagyhatalommá válásának kezdetével, mi lesz a helyzet Kínával? (Ugyanez japán szempontból.)

String of Pearls

A kalózok elleni küzdelem jó alkalom arra, hogy az egyes országok fejlesszék megfigyelési hálózatukat. A Távol-Kelet felé, illetve onnan jövő kereskedelemet több helyen is nagyon hatékonyan lehet zavarni, akadályozni. Mindez természetesen  nem csak a békés célú hajózásra érvényes. Képzeljük el, hogy egy hipotetikus kelet-ázsiai nagyhatalom felé tartó olajtankereket egy hipotetikus nyugati nagyhatalom hajói tartóztatják fel. (a.k.a. blokád).

Kínának (is) elemi érdeke, hogy fejlessze fő hajózási útvonalak mentén található "állomásait". (Ugyanígy aktívak pl. az orszok és az indiaiak is a térségben.)

Egy 2004-es amerikai tanulmány amerikai szemszögből nevezi a kínai gyöngyök megjelenését stratégiának, azonban felhívja a figyelmet, hogy ez a stratégiai szemlélet néhány évvel ezelőtt még nem feltétlenül volt igaz kínai részről is. A tudatosság kérdésében azonba ne feledjük Deng Xiaoping-et:

Observe calmly; secure our position; cope with affairs calmly; hide our capacities and bide our time; be good at maintaining a low profile; never claim leadership; make some contributions.

A gyöngysor egyik legértékesebb szeme a pakisztáni Gwadarban található, amely mind Kínának, mind Pakisztánnak előnyös. Gwadar több száz kilométerre található Pakisztán fő kikötőjétől, Karachitól, melyet egy esetleges konfliktusban India könnyen tud blokkolni. Ugyanakkor nyílt "fenygetés" lehet más hatalmaknak (USA, India), mert a Hormuzi-szoroshoz közel egy új tényező jelenik meg.

A kínaiak általában nem saját kikötőt, állomást építenek, hanem társulnak egy-egy ország meglévő létesítményeinek felújításában, kialakításában, és ezen igyekezetükben, segítenek fejleszteni az adott létesítmény "kommunikációs képességeit" (lásd Coco Island, Myanmar).

Kína motivációinak komolyságának tekintetében érdemes elgondolkodni azon a tényen is, hogy 2030-ra Kína kétszer akkor mennyiségű olajat fog a Golf-öböl téréségéből szállítani, mint az Egyesült Államok.

Ajánlott olvasvány:

A KatPol blog bejegyzése a kínai haditengerszet jelenéről és közeljövőjéről.