waijiao

Balassa Béla 1961-es művében az integrációk öt szintjét különbözteti meg:

1) Free trade area
2) Customs union
3) Common market
4) Economic union
5) Complete economic integration

In: Bela Balassa [1961]: The Theory of Economic Integration. Irwin, Homewood, Illinois. p2.

A kategóriákat Palánkai az alábbi módon fejti ki, és toldja meg a politikai unióval:

szabadkereskedelmi terület: Az övezeten belül a külkereskedelem a vámok és a kvóták leépítésével liberalizált, a kívűlállókkal szemben minden tagország külön nemzetei vámokat és kvótákat alkalmaz. A nemzeti vámkülünbségek kijátszásával szemben eredetigazolásokat követelnek. A termékek nemzeti származásáak igazolásához fontos a "helyi tartalom" (local content) meghatározása. (példa: EFTA)

vámunió: Az övezeten belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívúlállókkal szemben már közös külső vámokat és külkereskedelem-politikát (nem feltétlenül közös kvótákat) alkalmaznak. (példa: EK)

közös piac: A vámuniónál annyiban több, hogy az áruk és szolgáltatásook mozgásának szabaddá tételén túl az övezeten belül liberalizálják a termelési tényezők (tőke és munkaerő) áramlását is. (példa: EK)

egységes piac (single market): A teljes liberalizációt, a "belső piaci" viszonyokat képviseli, a vámokon és a mennyiségi korlátozásokon (vámunió) túl a "nem vámjellegű" korlátok teljes körű leépítése mellett. (példa: EK 1992-től)

gazdasági unió: A közös piacon túl már a gazdaságpolitikák "integrációját" is megvalósítják. A gazdasági uniónak fonto seleme az egyetlen valuta (single currency) bevezetése, amivel monetárius unióra egészül ki.

politikai unió: A hatalom és a törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre. Feltételezi a "szupranacionális hatóság" felállítását és működését, amikor a nemzeti államokkal szemben már kötelező érvényű döntések hozhatók.

In: Palánkai Tibor [2001]: Az európai integráció gazdaságtana. Aula, Budapest. p20-21.