HTML

Hírlevél

írd be az e-mail címedet!

ForeignPolicy.com

Technorati


Add to Technorati Favorites

2009.06.25. 12:53 Csomán Gábor

Etnocentrizmus a távol-keleti országnevekben

Egy-egy távoli régió törénelmével, nemzetközi kapcsolataival foglalkozva gyakran alapvető dolgokról nem tudunk. A Távol-Kelet történelme esetében elolvassuk, megtanuljuk, mikor melyik ország foglalta el a szomszédját, ki kinek fizetett adót, de a kapcsolatok kulturális jellegéről fogalmunk sincs. Kína, Vietnám, Japán, Korea. Ugyan, mi közük van egymáshoz azon kívűl, hogy gyakran hadakoztak egymással és a mai napig bőven találunk tsiztázatlan sérelmeket minden oldalon?

Ezen országok nyelveinek ismerete teljesen új dimenzióval bővíti az országok közti kapcsolatok megértését. Az idegennyelvek tanulása során viszonylag korán megtanuljuk néhány ország nevét az adott nyelvenm nely országok köre fokozatosan bővül. A kínai nyelv esetében nálam az egyik első ország Vietnám volt: 越南 (yuè nán), melyben a 南 jelentése "dél". Peking: 北京, Nanjing: 南京, Tokió: 东京, melyekben a 京 fővárost jelent, az előtagok pedig rendre: északi, déli, keleti.

A napokban bukkantam Osváth Gábor kiváló cikkére, melyben a fentebb nevezett országok elnevezéseivel kapcsolatban ír érdekes dolgokat. Ezek közül, most a Kínával és Japánnal kapcsolatosak közül idézek néhányat, kiegészítve saját tapasztalatokkal.

Napjaink Kínával foglalkozó cikkek és szakdolozatok bevezetőjének elmaradhatatlan része a az ország kínai nevének lefordítása és a "középső birodalom" kifejezés rövid elemzése. Ezek közül a legmerészebbek egyenesen a cím részév is teszik a kifejezést.

Osváth is leírja, hogy Kína ezen elnevezése meglehetősen fiatal, a 20. század elejére tehető. Az 1911-ben kikiáltott Kínai Köztársaság hivatalos neve: 中华民国,az 1949-ben kikiáltott Kínai Népköztársaságé pedig 中华人民共和国, melyekből a szélső karakterek közti részt elhagyva kapjuk a 中国 (zhong guo (csung kuo))kifejezést.

A császárság idejében mindig az adott dinasztia nevéből képezték az ország nevét, az utolsó Qing(Csing)-dinasztia esetében 大淸国 (Nagy Qing Birodalom). Ugyanakkor a 中国 kifejezésnek is vannak hagyományai, a szó etimológiáját Ecsedy Ildikó több ízben is elemezte. Ecsedy felhívja a figyelmet, hogy a zhongguo kifejezés már az ie. 11. századi Csou-korban is létezett, de jelentése közel sem volt azonos a mai jelentésével.

„Kína Csung kuo ’Közép-ország’ neve valóban korai; abból a korszakból származik, amikor a ’Közép-ország’ nem jelenthette sem a kínai szubkontinens közepét – hiszen a kínai ivilizáció bázisául szolgáló vidék akkor még nem is volt történeti értelemben kínai – sem pedig a későbbi) birodalmak központi részét. ’Világ-közepének’ már csak azért sem érezhette magát, mert ez még az országalapítás hódító-védekezı, harcokkal terhes idıszaka”

ECSEDY ILDIKÓ (1987)
A kínai állam kezdetei. Budapest: Akadémiai Kiadó. p67.

 

A zhongguo kifejezés a későbbiekben is inkább, mint a birodalom magjára vonatkozólag merült fel.

Kína mai japán neve Chūgoku, ami a zhongguo japánps kiejtéséból származik. Ez az alak 1946 után terjedt el, korábban Shina szóalakot használták, melynek gyökerei megegyeznek az európai nyelvekben is használt China, Kína szóalakok gyökerével. A Shina eredetileg nem bírt negatív jelentéstartalommal, de az első (1894-95) majd a második (1932-1945) japán-kínai háború során a kínaiak hozzáállása fokozatosan megváltozott.

A japánok a Kínai Köztársaságot 1913–1930 között a Shina Kyōwakoku néven írták le a hivatalos dokumentumokban, 1930-ban tértek rá –kínai kérésre – a Chūka Minkoku névre, ami a kínai Csunghua Minkuo japán megfelelıje. A kínai hatóságok a korábbi évhasználatban azt érezték, hogy a nyugati gyarmatosító hatalmak China szóval megegyező zóhasználatával a japánok is bőnös szándékokat táplálnak Kínával szemben.

Osváth G.

 

A szomszédos konfuciánus országok elnevezése gyakran Kínától való elhelyezkedükre utal. Japán mai neve: 日本, amelyet legszebben a "felkelő Nap országa" kifejezéssel szoktunk fordítani, Osváth szerint a legtöbb kutató egyetért abban, hogy ennek eredete valamiylen szinten összefügg azzal, hogy Japán Kínától keletre helyezkedik el.

Az egyik elmélet Japán ókori kínai nevébıl indul ki (wa). A wa lejegyzésére Kínában kiválasztott írásjegy (倭) jelentése pozitívnak mondható: ’engedelmes, nemes, szelíd’. A problémát az jelentette, hogy ezen írásjegynek az alakja nagyon hasonlít a ’törpe’ jelentéső és megegyezı kiejtéső írásjegyhez (矮), s ez a szó egyértelmően negatív hangulatú. A kínaiak a hasonlóság miatt gyakran összekeverték a két írásjegyet. Következésképpen ezt a grafémát a japánok nem kedvelték, s ezért kicserélték a japánban vele megegyezı hangalakú, de ’harmónia, békesség’ jelentéső írásjegyre (和).

 

A 日本 kínaiul riben, magyarül zsipen, japánul nihon vagy nippon.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kína történelem japán nyelv


A bejegyzés trackback címe:

https://waijiao.blog.hu/api/trackback/id/tr521207581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása