Az EU folyamatosan kapja a pofonokat. Végeláthatatlanok a nagyívű programok, de félő, hogy az út végén azt vesszük majd észre, hogy benne ülünk a kakiban. Liszabon? 2010? Ugyan már... Nabucco? Vicc! Putyin úgy herélte ki a projectet, hogy az EU illetékesek megdöbbenésükben még sikítani is elfelejtettek.
Egy másik jellemző példa az európai műholdas helyzetmeghatározó rendszer, a Galileo kiépítése. Azaz, a ki NEM építése.
A múlt hétre egyértelművé vált, hogy a Galileo korábban tervezett formájában nem fog megvalósulni. A 30 műholdból álló rendszer - melynek jelenleg egy (!) eleme kering - kiépítése 2011 (?)-re halasztódott.
Ezzel azonban nincs vége a történetnek. Ugyanis a Galileóban nem csak az EU-s országok érdekeltek. Például Peking 2003-ban szállt be a buliba 300 millió dollárral. Bár India továbbra is bízik a Galileo-ban
We are waiting for them to put their house in order and for us to move forward.
ez az optimuzmus nem mindenkire jellemző. Az európai ügyetlenkedés a szintén résztvevő államoknak (Kína, Izrael, Dél-Korea) komoly hátrány. Ezen országoknak csatlakoztak egy programhoz, melynek megvalósulására komolyan számítottak.
A kínai vezetés nem arról nevezetes, hogy szerény lenne célok kitűzésében és megvalósításában. Olimpia? Ledózeroljuk "fél" Pekinget, és újjáépítjük. Globális helyzetmeghatározó? Társulunk az EU-val, de közben a saját verziónkat is építjük!
Kína 2000 és 2003 között már fellőtt három műholdat, melyek a jövőbeni "kínai GPS" rendszer elemeinek szántak. Tavaly novemberben a folytatást is bejelentették, mely szerint 2007 első felében két műholdat fognak fellőni.
Februárban egy Long March 3A hordozórakéta fedélzetéről pályára állt a "Beidou" rendszer negyedik eleme, áprilisban pedig pályára állt az ötödik elem is
A Beidou (angolul: Compass) öt geostacionárius pályán és harminc "medium Earth orbit" (MEO) pályán keringő elemből fog állni. Rövidtávú cél (2008), hogy lefedjék teljes Kínát és a környező országokat.
A tajvani politikai rendszer a franciához hasonló félprezidenciális rendszer. A napi ügyeket a miniszterelnök viszi, a minisztereket és a miniszterelnök-helyettest a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A miniszterelnök ellen a parlament egyharmadának támogatásával lehet bizalmatlansági indítványt benyújtani, melynek elfogadásához egyszerű többség szükséges. Ilyen indítvány benyújtására már nem került sor. Sikeres voks esetén a miniszterelnöknek tíz napon belül le kell mondania és az elnöknél kezdeményeznie kell az országgyűlés feloszlatását. Sikertelen indítvány esetén ugyanazon elnök ellen egy naptári éven belül nem nyújtható be hasonló indítvány.
Su Tseng-chang (Szu Tszen-Csang ) Tajvan kormányfője benyújtotta lemondását, utóda Chang Chun-hsiung, aki eddig a szorosközi kapcsolatok ápolásáért felelős szervezet vezetője volt, és mint ilyen felelős a Kínával folyó (nem)hivatalos tárgyalásokért.
Chang az elnök, Chen Shui-bian bizalmasa. A 2000-es elnökválasztás során kampányfőnök volt. 2002 óta a DPP főtitkára (Secretary General), közben folyamatosan az Elnöki Hivatal tanácsadója. 2000 októbere és 2002 februárja között már betöltötte a miniszterelnöki posztot. A mostani kinevezésével hatodjára nevez ki miniszterelnököt Chen elnök.
A váltás éppen az idei költségvetés elfogadásának vitájában érte a kormánypártot, melynek a dolgát tovább nehezíti, hogy a parlementben enyhe ellenzéki többség van.
Su lemondására csak az egyik magyarázat az, hogy alulmaradt a kormányzó Demokratikus Haladás Pártjának (DPP) elnökjelöltjei közötti versenyben. Anette Lu, alelnök, korábbi DPP elnökjelölt-aspiráns úgy kommentálta Chang kinevezését, hogyChen elnök demonstrálni akarta, hogy nem béna kacsa, és hogy még mindig ő tartja a kezében a gyeplőt.
Chang kinevezésével Frank Hszie (a DPP elnökjelöltje) Kínával megengedőbb politikája kevésbé érvényesülhet.
Only five months ago, Mr Hsieh lost a race for the mayorship of Taipei. He hopes his political fortunes will mimic those of President Chen, who won the presidency in 2000 after losing a bid for re-election as mayor of Taipei in 1998. In the presidential election next March, Mr Hsieh's chief opponent will be the man who defeated Mr Chen in 1998, Ma Ying-jeou, the charismatic nominee of the main opposition party, the Kuomintang (KMT).
KMT
Közben az ellenzéki Kuomintangnál is zajlanak az események. Ma Ying-jeou (馬英九), akinek a népszerűségi indexe a februári 50 százalékról 33 százalékra esett, kénytelen sokkal jobban a pártja segítségét keresni. Ezért felkérte pártbeli riválisát Wang Jin-pyng-t (王金平), hogy legyen alelnök-jelölt, az ajánlatot Wang visszautasította. Részletek a Taipei Times-ban.
_____________________________________
További Tajvannal kapcsolatos bejegyzésekhez kattints a menüsoron vagy a bejegyzés alatt a "tajvan" címkére.
Kínáról többnyire szuperlatívuszokban szokás beszélni. Nincs ez másként az internet kapcsán sem. Például: az olimpia idejére Peking főbb tereinek 90 százalékát vezetéknélküli-internet hozzáféréssel szeretnék ellátni. (Ez kb 9000 WLAN és 150 WiMAX pont kiépítését jelenti.)
A nyugati cégek (Google, Yahoo, stb.) rendre meghajolnak a kínai kormány előtt. Ráadásul a nyugati hemiszférában domináns vállalatok sorra jelentős hátránybe kerülnek a kínai piacon.
A kínai-nyugati szembenállás egyik érdekes tettenérése Kína legnépszerűbb keresőjének, a Baidu-nak a reklámjában látható.
A reklám a klasszikus "Én tudom, hogy te nem tudod, hogy én tudom, hogy te nem tudod" játékra épül. A lényeg, hogy a Baidu-t megtestesítő kínai fickó gúnyt űz a nyugati emberből, aki azt állíja magáról, hogy ő tudja/ismeri a kínai(aka)t. A reklámban közvetlenül nem említik a Google-t, de a reklám az összes nyugati keresőmotor kritikájaként is felfogható. Kínaiul a Baidu ugyanúgy az internetes keresés szinonímájá vált, mint angolul a Google. (Baidu it! = to google = (rá)guglizni)
A Demos Magyarország minikonferenciát szervezett Pálcika vagy villa: hogyan fogyasszuk Kínát címmel. (Mindenkinek köszönöm, aki felhívta rá a figyelmemet! Szerencsére sok jóaakaróm van!)
A konferenciát megelőzte egy tanulmánykötet. Először ebbe pillantunk bele, majd a konferencia sajtóvisszhangját olvasgatjuk.
A lehetőségek határtalanok... csak ki kell választani a helyes eszközt..
[Jelen bejegyzés leíró jellegű. Érdemi hozzászólás egy következő posztban!]
A múlt héten az ellenzéki Kuomintang jelölte hivatalosan - a várakozásoknak megfelelően - Ma Ying-jeou-t a jövő évi elnöválasztásra. A héten pedig az derült ki, hogy a Anette Lu alelnök hiába fogadkozott, hogy indulni fog a DPP színeiben. A DPP Frank Hsieh-t indítja a favoritnak számító Ma-val szemben.
Ma-ról, illetve a jövő évi elnökválasztás fontosságáról már írtam. Most Hsieh-n a sor. Már régóta van saját honlapja, és a tajvani iwiw-en is aktív kampányt folytat.
1946-ban született, Tajpejben kezdte jogi tanulmányait, majd Tokióban szerzett master fokozatot. Az 1980-as kaohsiung incidens után fontos szerep hárult rá védőügyvédként.
A DPP-nak alapító tagja (1986). Az 1996-os elnökválasztáson alelnök jelölt volt a DPP színeiben, de csak másodikak lettek. 1998-ban Kaohsiung polgármesterévé választották. 2002-ben ezen a poszton sikeresen újrázott. 2005 elejétől 2006 elejéig Tajvan miniszterelnöke. 2006 végén Tajpej főpolgármesteri címét igyekezett megnyerni, de kikapott a KMT jelöltjétől.
Bár sokan Ma-t tartják esélyesnek, a hátralévő szűk egy év még sok mindent tartogathat. A DPP-ben bár voltak viták, melyek az elnökjelölt-választás során fel is erősödtek, de úgy néz ki, hogy a párt fel fog sorakozni Hsieh mögött. Ezáltal - részben - megszabadulhatnak Chen - jelenlegi elnök - népszerűtlenégétől, és koncentrálhatnak a KMT korrupciós ügyeire.
A jelölés várhatóan a jövő háten válik hivatalossá, amikor a DPP végrehajtó bizottsága (executive committee) ezt a jövő héten kimondja.
A tajvani elnökválasztás során nem csak elnökjelöltek, hanem alelnökjelöltek is vannak. Hsieh oldalán az a Yeh Chu-lan sorakozik fel, aki Hsieh 2005-ös miniszterelnökké választása után átvette Kaohsiung polgármesteri címét. Yeh asszony hakka származású (a hakkák Tajvan legnépesebb őslakói).
Egy korábbi bejegyzésemben élcelődtem Szekeres Imre Kuba demokratizálásához ígért segítségnyújtásán.
A kérdésnem hagyott nyugodni, és kis kutatás után rá kellett jönnöm, hogy a miniszteri ígéretnek komoly előzménye van.
Történt, hogy 2003 szeptemberében három, volt köztársasági elnök (Václav Havel - Göncz Árpád - Lech Walesa) találkozott, és egy közös nyilatkozatot tettek közzé, mely 14 újságban egyszerre jelent meg 2003. szeptember 18-án. (angol verzió)
"Ma a demokratikus világ felelőssége a kubai ellenzék képviselőinek támogatása, függetlenül attól, hogy a kubai sztálinistáknak meddig sikerül még kapaszkodniuk a hatalomba...
...az európai országoknak létre kell hozniuk a "Kubai Demokrácia Alapítvány”-t a feltörekvő kubai civil társadalom támogatására. Ez az alapítvány készen áll majd az azonnali mûködésre akkor, ha a szigetországban politikai változásokra kerül sor. "
Václav Havel - Göncz Árpád - Lech Walesa: Cuba libre!
A levél előzménye, hogy 2003 tavaszán az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába Kuba képviselőt delegálhatott. Másik fontos előzmény, amelyre a levél is hivatkozik, hogy 2003 tavaszán elitéltek 75 ellenzékit Kubában.
Az EU egyeztetett álláspontot alakított ki Kubával kapcsolatosan azt követően, hogy 2003 tavaszán Havannában elítéltek 75 ellenzékit, köztük értelmiségieket, közgazdászokat, újságírókat. (Súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki azzal a váddal, hogy egy külföldi hatalom, az Egyesült Államok zsoldjába szegődve államellenes tevékenységet fejtettek ki.)
Az EU akkor testületileg elítélte az emberi jogok megsértését, s retorziókat léptetett életbe: korlátozták a kulturális együttműködést, s diplomatáik megjelenését a hivatalos kubai rendezvényeken. Ugyankkor meghívták saját nemzeti ünnepi fogadásaikra a kubai ellenzékieket.
Nem késett a havannai válasz. Castro tömegfelvonulásokat szervezett a Bush elnök iraki katonai beavatkozását támogató akkori olasz és spanyol elnök, Berlusconi és Aznar követségeihez. Majd következett a koktél-partik fagyasztásának időszaka: a kubai külügyminisztérium egyszerűen nem állt szóba azon uniós országok követségeivel, amelyek ellenzékieket hívtak meg fogadásokra.
A mélypont 2005 januárjáig tartott, amikor (elsősorban az új szocialista spanyol kormány kezdeményezésére) az EU kompromisszumot keresett. Eszerint maradt az emberi jogok védelme, ám cél lett a kapcsolatok felújítása. Brüsszeli kulisszatitkok szerint a tagállamok eléggé megosztottak, hogy milyen politika segítetheti elő a demokratizálást Kubában.
A kezdeményezés (Cuban Democracy Fund) további sorsáról nem találtam infókat.
Tavaly májusban a Kuba-ügyben ismét érintettek lettünk (továbbra is Ortutay 2006-os blogbejegyzéséből idézek):
Simonyi András washingtoni magyar nagykövet is részt vett azon a televíziós kapcsolásos konferencián, amelyen Kelet-Európa egykori kommunista országainak diplomatái kezdeményezést tettek a kubai belső ellenzék támogatására...
...a televíziós-konferencia után a Bem tér alighanem számolhat azzal, hogy a kubai propagandában mostantól Budapestre, a magyar diplomáciára is tesznek majd nem éppen hízelgő megjegyzéseket. Eleddig ilyenből főleg a cseh barátainknak jutott ki. Prága ugyanis az EU tagállamok közül talán a legkövetkezetesebben bírálja a Castro-rendszer emberi jogi gyakorlatát.
Annyi baj legyen! Maximum kevesebben mennek tőlünk turistáskodni... puff neki...
De ezek szerint - már egy ideje - a hivatalos magyar álláspont a kubai ellenzék mellett teszi le a voksát.
update 2007. május 13.
- Magyarországon járt Caleb McCarry, a Bush-kormánynak a "kubai átmenetet" koordináló diplomatája. - A kubai nagykövetség tiltakozott. - A Demokrácia Központ (Gyarmati István) Kuba konferenciát szervez.
Baloldali értelmiségiek egy csoportja - köztük Krausz Tamás történész, Szerdahelyi István esztéta és Baranyi Ferenc költő - is tiltakoznak Bush elnök kubai koordinátorának budapesti fogadása és a tervezett Kuba-konferencia megrendezése ellen.
Szerintük a Bush-kormány így gyűjt szövetségeseket Európában a független Kuba belügyeibe való beavatkozáshoz.
Április 21-én Lengyel László cikke jelent meg a Népszabadságban Válaszúton címmel. Lengyel a külföldön (is) tekintélyét vesztett magyar kormányról (és ellenzékről) ír. A magyar külpolt túlzóan orosz-barátnak, nyugati szövetségeseihez hűtlennek tartja.
Valki László és Tálas Péter, a miniszterelnük mellett működő Kül- és Biztonságpolitikai Tanács vezetője, illetve egyik tagja április 29-én publikálta válaszát. A szerzők tételesen igyekszenek megcáfolni Lengyel állításait. A cikk vége kifejezetten tetszetősre sikerült.
Ha tizenhét évvel a rendszerváltás után egy olyan széles nemzetközi kitekintéssel bíró politológust is kommunistázáson érünk, mint Lengyel László, mit várjunk a magyar külpolitika provinciálisabb kritikusaitól?
[Valki és Tálas] a következő félmondatot ejtik el: a közép-európai államok közül egyedül vezet önállóan egy tartományi újjáépítési csoportot (PRT) Afganisztánban, sőt meg is hosszabbította azt. Tekintve, hogy mindkettőjüket jól informáltnak kell tekintsem, (Valki László a miniszterelnök mellett működő Kül- és Biztonságpolitikai Tanács vezetője, Tálas Péter a tagja) ez lehet a nem hivatalos bejelentése a PRT hosszabbításnak. A hivatalos talán május 9-én lesz, a Magyar Külügyi Intézet hivatalos megnyitóján.
Május 9-et bejegyezzük a naptárba, várjuk a további infókat! (Az eredeti vállalásunk 2008. szeptemberéig szól.)
Nekem a szerzőpáros következő félmondata a kedvencem:
[hazán] azt is vállalta, hogy amint lehetővé válik, segítséget nyújt Kuba demokratizálásához is.
Javaslom azt is vállaljuk, hogy amint lehetővé válik, részt veszünk az észak-koreai szennyvízhálózat kiépítésben! Ez is legalább olyan nemes cél! Vagy: ha elolvad az északi-sarki jégtakaró (=lehetővé válik), akkor segítünk a felmerülő határviták békés megoldásában.
UPDATE 2007. 05. 06 A cinizmusom elhamarkodott volt! Részletek itt.
Még egy apróság. A Lengyel-cikket a Népszabadság az alábbi illusztrációval közölte.
Az rendben, hogy a Lengyel-cikk (és a rá adott válasz is) koncepcionális kérdéseket feszeget, de ezek közül egy sem olyan, amelyhez Göncz Kingának köze lenne. Éppen ezért elég fals ezt a képet mellékelni. Arra azonban tökéletes, hogy rávilágítson a szereposztásra...
Külügyminiszterünk a Dél-Koreába és Kínába látogatott. Útját kezdetben meglehetős csend vette körül, és pont emiatt egy dühös posztot akartam írni az utat körülvevő érdektelenségről.
Utólag egy kicsit megnyugodtam. Göncz útját említették a hvg-ben, a Népszabadságban és a Figyelőben. A Népszava is megírta a hurrá-optimista, Magyrország lesz Kína hídfőállása-cikkét. Ezzel tulajdonképpen ki is merítettük a téma lehetőségeit. Külpolitikai esemény ritkán fut be ennél nagyobb karriert, ráadásul Dél-Korea és Kína még mindig egzotikumnak számít.
World Affairs Council of Northern California - San Francisco, CA 2007. január 30. előadó: Michael Zielenziger
téma:
Az Amerikát "leelőzni" szándékozó Japán az 1990-es években mély recesszióba süllyedt. A gazdasági válság számos szociális következménnyel jár(t): - a fejlett ipari országok közül Japánban a legmagasabb az öngyilkosságok arányszáma, és itt a legkisebb a születések száma (arányosan) - a depresszió generációk millióit érinti - parazita szinglik (a szülőkkel évtizedekig együttélő, tartósan egyedülálló fiatalok nem túl hízelgő elnevezése)
In "Shutting Out the Sun," Michael Zielenziger argues that Japan's rigid, tradition-steeped society, its aversion to change, and its distrust of individuality and the expression of self are stifling economic revival, political reform, and social evolution. Giving a human face to the country's malaise, Zielenziger explains how these constraints have driven intelligent, creative young men to become modern-day hermits. At the same time, young women, better educated than their mothers and earning high salaries, are rejecting the traditional path to marriage and motherhood, preferring to spend their money on luxury goods and travel.
Vint Cerf internetevangelistával Google munkatársak érkeztek, hogy teszteljék a magyar (és szomszédos országok) szakembereit. Néhány héttel később újabb látogatók érkeztek Budapestre. David Horowitz és társasága, a Freedom Center haknizott nálunk. Horowitz magyarországi útjáról nem sok mindent találtam, a honlapjuk is csak annyit említ, hogy Centrel European Trip. (Cerf-hez hasonlóan Horowitz is Prágában folytatta útját). Kik hívták meg? Kikkel találkozott? Hol adtak elő? A kommentben mindenki hintelhet (szivárogtathat), illetve tippelhet! Magyar neokonok, ne legyetek szégyenlősek!
A Hírszerzőn megjelent egy interjú a Freedom Center kiadásában megjelenő FrontPage Magazine című lapban (is) publikáló Gordon Cucullu-val. Először a Hírszerző interjúját, majd az Economist a neokonok alkonyáról szóló cikkét vesszük szemügyre!
A történet szerint András békésen sétál egy kellemes vasárnapi napon, amikor az idillt a mobilja csörgése zavarja meg. "Szia András! Károly vagyok!"
Igen, igen, igen! A Washington Post is észrevette, hogy az űrturistáskodó Charles Simonyi és a washingtoni magyar nagykövet Simonyi András családneve megegyezik.
A két Simonyit csak baráti kapcsolat köti össze, nem állnak rokonságban.
Számomra a cikkből derült ki, hogy a nagykövet Simonyi találkozott Jurij Gagarinnal és gyerekként kozmonauta szeretett volna lenni.
Két kérdés a WP részéről: "Jealous?"
"Of course, but I'm so happy it's someone with the Simonyi name. I'm proud of him as a friend, I'm proud of him as a Hungarian. People are standing on the streets of Budapest at night trying to see him."
"How was your cell reception?" (Hogy lehet ilyet kérdeni???)
"Like I'm talking to you now. It blows me away. If we can do this, I'm very optimistic for the future."
A kínai valutatartalékok az első negyedévben percenként több, mint 1 millió dollárral növekedtek!
2007 első három hónapjában a kínai valutatartalékok több, mint 135 milliárd dolláral nőttek, összeségében meghaladva az 1,2 milliárd dollárt. A növekedés egészen elképesztő. A tavalyi évben összesen nőttek a tartalékok 247 milliárd dollárral. A negyedéves növekedési ütem 37,5 % százalékkal múlta felül az előző év azonos időszakáét. A növekedés hátterével kapcsolatban ajánlom a Forbes cikkét.
Van valami hátborzongató abban, amikor arról olvasok, hogy azt a a helyet, ahol élek a szomszédos ország feltehetőleg meg fogja támadni . (Erről biztos tudnának mesélni a Dél-Koreában lévő bloggerek (1, 2, 3) is!)
The two sides are expected to sign contracts worth more than $2 billion (1.5 billion euros), including a deal to increase imports of crude oil by rail from Russia, Chinese Assistant Foreign Minister Li Hui said.
China's ambassador to UN bodies in Geneva, Tang Guoqiang said states had a "common duty" to create an international treaty banning the "weaponisation" of outer space - a term that means siting weapons there or using weapons directed into space.
Összességében:
"I would like to emphasize with satisfaction that the positions of Russia and China on all the issues discussed either coincide or are similar."
A jelenlegi urántermelés csak a(z amerikai) szükségletek 65 százalékát elégíti ki. [link]
30%
A Föld uránkészleteinek 30 százaléka található Afrikában. [link]
3
Évente ennyi nukleáris erőművet kell Kínában átadni 2020-ig, hogy teljesítsék a jelenlegi nukleráis energiatermelés megnégyszerezésére irányuló terveiket. [link]
440
Jelenleg üzemelő nukleáris reaktorok száma a világon. [link]
15
Európában (Oroszországot is beleértve) 2015-ig ennyi rektor fog épülni. [link]
Az 1973-as olajválság folytán nyilvánvalóvá vált a nyugati országok olaj-függősége. Közben tart a hidegháború, a Szovjetunió önellátó az olaj tekintetében. Az ekkoriban készült tanulmányok arra a kellemetlen tényre világítottak rá, hogy bár az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság igen meggyőző kapacitásokkal rendelkezik, mégsem áll elég forrás a rendelkezésükre (a NATO szövetségesekkel együtt sem), hogy gyorsan beavatkozzanak az olaj-szállítások esetleges akadályoztatása esetén.
1977-ben Jimmy Carter közvetlen utasítására elkezdték különböző integrált, gyorsreagálású egységek létrehozásának tervezését. A haderőnemek közti rivalizálással tarkított folyamat az évtized végéig tartott, majd létrejött a Joint Rapid Deployment Task Force, rövidebb nevén: Rapid Deployment Force (RDF). Reagen elnöksége alatt az RDF-et átszervezték (1983) és így lett belőle Central Command (Centcom), 19 ország tartozott az illetékességi területébe Kenyától kezdve a Perzsa-öblön át egészen Pakisztánig. (Mind az első, mind a második iraki háború levzénylése a Centcom-hoz kapcsolódik). A Centcom-on kívűl az alábbi parancsnokságokat hozták létre:
- European Command, elődszervezet létrehozva: 1952
Az amerikai elnök 2007. február 7-én jelentette be az AFRICOM megalapítását, a teljes struktúra létrehozásának határideje 2008 vége. A végleges elhelyezésig Stuttgartban lesz a székhely. Az Africom létrehzásánál a biztonsági és katonai szempontok domináltak az emberi jogok védelmével szemben. A három fő ok:
-nyersanyag-ellátás biztosítása
-terrorizmus elleni harc
-Kína afrikai befolyásának növekedése
A kínai jelenlét elmúlt évekbeli erősödése csak az egyik elem. Jelenleg sokkal fontosabb, hogy az afrikai államok jó része számos folyamatosan belső konfliktussal küzködik.
A FP szerkesztőségi blogjában Michael H. Cognato az EurasiaNEt-re hivatkozva azon mereng, hogy Oroszország milyen lépeseket tesz Közép-Ázsiában.
Az apropó az, hogy a Moszkva vezette Collective Security Treaty Organization (alapítva 2002-ben) a napokban együttműködési szerződést kötött Afganisztánnal (tagok: Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Oroszország), valamint Oroszország valószínűleg afgán rendőröket és katonákat is képezni fog a jövőben, és egy kis fegyvereladásről is szó van... Oroszország - sokkal kisebb dírrel-dúrral, mint az amerikaiak és NATO - halkan teszi meg lépéseit a Nagy Játszma napjainkban zajló fordulójában.
Eddig Közép-Ázsia kapcsán az amerikaik 2001 óta fokozódó jelenlétéről és a Kína vezette SCO (Shanghai Cooperation Organization) tevékenységéről lehett hallani. A kérdés, hogy mit lép Kína Oroszország CSTO-t preferáló lépéseire?
Is China being shouldered aside in Central Asia too?
Billy Joel nevét már hallottam, de dalait nem ismertem. Ma véletlenül akadtam az egyik dalára, melynek a címe "We didn't start the fire". A szám Joel egyetlen No.1 helyezést elért műve, annak ellenére, hogy számos, a "Világ legroszabb popszámai" válogatásba is bekerült.
A számban 1949 (Joel születési éve) és 1989 közötti események szerepelnek, konkrétan 120 eseményre/személyre hangzik el utalás. A dal tulajdonképpen egy válogatás 40 év legfontosabb történései közül.
A bejegyzés címe arra vonatkozik, hogy a felsorolt események, személyek közül mennyi hangzik (legalább) ismerősen? (Tudom, ez nem egzakt mérése a műveltségnek. De egy lakmusz-tesztnek azért jó.)
Itt egy másik videó is. Ennek a képei nem olyan találóak, de a végén van egy néhány mondat minden említett eseményről és személyről.
A Foreign Affairs legutóbbi száma (2007. március-április) minimellékletben foglalkozik Japán megújult külpolitikai aktivitásával (The Return of Japan).
Az elmúlt években a japán külpolitikai gyökeres átalakulásának lehettünk tanúi. Egyes helyeken arról lehet olvasni, hogy Japán az erősödő nacionalizmus, az aktívabb nemzetközi szerepvállalás és a hadi kiadások növekedése miatt alapvetően forgatja fel a térség stabilitását. Az egyik cikkben találtam egy érdekes idézetet Szingapúr korábbi miniszterelnökétől, Lee Kuan Yew-től:
„encouraging Japan to play a larger security role is like giving a former alcoholic a rum bonbon”
A FA két cikke ezekre a felvetésekre elég „megnyugtató” „választ ad”, mely szerint minden a legnagyobb rendben, nem kell aggódni.
A hvg online-on bukkantam az egyik vitaanyagukra, mely a "A globális környezet gazdaságon kívüli tényezőinek középtávú előrejelzése" címet, és a "A globális gazdaság új intézményi struktúrája felé? A multilaterális együttműködés a XXI században." alcímet viseli. A 19 oldalas anyag innen letölthető.
A világgazdaság bonyolult kapcsolati hálóvá vált: államok, államközi szervezetek, transznacionális társaságok (mint mezoszféra) az alakítói. Az államközi, bilaterális kapcsolatok felöl a multilaterális felé lassú az elmozdulás (az ENSZ-ben letétbe helyezett 30000 államközi szerződésnek csak 5 %-a multilaterális). Ez utóbbiak jelentősége azonban nagyobb és növekvő. ... A magyar szakdiplomácia jelentős szerepet töltött be a nemzetközi együttműködés alakításában, de egyfajta csőlátás alakult ki az EU-ba való belépéssel: nem eléggé számolt azzal, hogy az EU maga is a nemzetközi rendszerben működik és csökkentette aktivitását az ENSZ szakosított szervezeteiben, fórumain. Ugyanakkor aktívabb a béketeremtésben. ... Magyarországnak, mint viszonylag kis országnak a jelenleginél sokkal aktívabb szerepet kellene vállalnia a nemzetközi együttműködés globális multilaterális rendszerében, különösen azokon a területeken, amelyek legközvetlenebbül kapcsolódnak hazánk jövőjének formálódásához.
"Ma a demokratikus világ felelőssége a kubai ellenzék képviselőinek támogatása, függetlenül attól, hogy a kubai sztálinistáknak meddig sikerül még kapaszkodniuk a hatalomba... 
